Az élet művészete: Vipassana meditáció

A következő szöveg S.N. Goenka Bernben (Svájc) tartott előadásán alapul.

Mindannyian a békét és a harmóniát keressük, hiszen épp ezek hiányoznak életünkből. Időről időre mindnyájan megtapasztaljuk az izgatottságot, az ingerültséget, a diszharmóniát és a szenvedést; és amikor idegesek leszünk, nem zárjuk magunkba a nyomorúságot , hanem folyamatosan másoknak is juttatunk belőle. Az idegesség átjárja a szenvedő személy környezetét, s bárki, aki kapcsolatba kerül vele ingerült és ideges lesz. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy helyénvaló életmód.

Békében kellene élnünk önmagunkkal és a környezetünkkel. Végül is társas lényként, az embernek társadalomban kell élnie és másokkal érintkeznie. De hogyan tudnánk békében élni? Hogyan maradhatnánk békések belül és maradhatnánk békében és harmóniában a környezetünkkel, úgy, hogy mások is békében és harmóniában élhessenek?

A nyomorúságtól való megszabaduláshoz ismerni kell annak alapvető indítékát, a szenvedés okát. Ha kutatjuk a problémát, világossá válik, hogy valahányszor negativitást fejlesztünk ki vagy szennyezést okozunk a tudatunkban szükségszerűen boldogtalanná válunk. Negativitás, mentális szennyeződés vagy tisztátalanság a tudatban valamint béke és harmónia nem fér meg egymással.

Hogyan kezdjük kialakítani a negativitásokat? Ezt megint csak a vizsgálódás teszi világossá. Boldogtalanná válunk, ha valaki úgy bánik velünk, ahogy nem szeretnénk, vagy valami olyasmi történik, amit nem szeretnénk. Ha nemkívánatos dolgok történnek, akkor feszültek leszünk. Kívánt dolgok nem történnek meg, nehézségek állnak útjába és megint csak feszültség keletkezik belül, csomókat kötünk magunkban. Az ember élete során mindig történnek nem kívánt dolgok, a kívánt dolgok vagy megtörténnek vagy nem, és eme (gordiuszi) csomókötés folyamata az egész szellemi és fizikai szervezetet annyira feszültté teszi és annyira eltelíti negativitással, hogy az egész élet nyomorúságossá válik.

A probléma megoldásának egyik módja, elintézni, hogy semmi nemkívánatos ne történjen és minden a vágyaknak megfelelően történjen. Ehhez vagy nekünk vagy valaki másnak, aki segít nekünk, olyan hatalommal kell rendelkeznie, hogy elintézze, hogy a nemkívánatos ne történjen meg, amit kívánunk az pedig történjen meg. De ez nem lehetséges. Nem létezik olyan a földön, hogy valakinek minden kívánsága teljesüljön, akinek az életében minden a vágyainak megfelelően történik és semmi nem kívánt nem következik be. Folyamatosan történnek vágyainkkal és kívánságainkkal ellentétes dolgok. Felmerül a kérdés, hogyan állíthatnánk meg vak reakcióinkat, amikor nem tetsző dolgokkal konfrontálódunk? Hogyan kerülhetnénk el a feszültség kialakulását, hogyan maradhatnánk békések?

Indiában és más országokban bölcs, szent emberek tanulmá-nyozták a múltban ezt a problémát - az emberi szenvedés problémáját - és találtak rá megoldást. Ha nemkívánatos dolog történik és mi harag, félelem vagy negativitás létrehozásával re- agálunk, akkor amint lehet valami másra kell terelnünk a figyel-münket. Például álljunk fel, vegyünk egy pohár vizet, és a-hogy iszunk azt tapasztaljuk, hogy a harag nem növekszik tovább, sőt csökkenni fog. Vagy kezdjünk számolni: egy, kettő, három, négy, vagy ismételgessünk egy szót, kifejezést vagy mantrát. Még könnyebb lesz, ha egy istenség vagy szent ember nevét használjuk, akiben hiszünk. Tudatunk ezáltal elterelődik és bi-zonyos fokig megszabadulunk a negativitástól és a haragtól.

Ez a megoldás sokat segített; valóban működött. Ma is működik. Gyakorlásával a tudat megszabadul az idegességtől. Valójában ez a megoldás azonban csak a tudatos szinten működik. Azáltal, hogy figyelmünket valami másra tereljük, a negativitásokat elnyomjuk a tudatalattiba és ott hozzuk létre a ugyanazt a szennyeződést, sőt megsokszorozzuk. A felszínen béke és harmónia van, de a tudat mélyén az elnyomott negativitás szunnyadó vulkánját hozzuk létre, amely időnként heves kitörésekkel jön a felszínre.

A belső igazság más keresői még tovább mentek a kutatásban, a tudat és a test valóságának megtapasztalásával felismerték, hogy a figyelem elterelése csupán a probléma elől való megfutamodás. A menekülés nem megoldás; szembe kell nézni a problémával. Amikor a tudatban negativitás jelenik meg azt egyszerűen szemlélni kell, szembe kell nézni vele. Amint elkezdjük vizsgálni a mentális szennyeződést, veszíteni kezd erejéből és lassan elsorvad.

Ez jó megoldás; mindkét szélsőséget, az elnyomást és a szabadjára engedést elkerüli. A tudatalattiba való elásás nem írtja ki a negativitást, ami megnyilvánulhat káros tettekben és beszédben és további problémákat okoz. A puszta megfigyeléssel a tudati szennyeződés elmúlik és a tudatunk megszabadul tőle.

Ez csodálatosan hangzik, de vajon működik-e? Nem könnyű szembesülni saját hibáinkkal. Amikor a harag felbukkan, olyan hamar felülkerekedik, hogy észre se vesszük. A harag hatása alatt olyanokat teszünk és mondunk, amivel ártunk magunknak és másoknak. Később, amikor a harag elmúlik, tettünket megbánva elnézést kérünk ettől vagy attól, vagy Istentől: „jaj hibáztam, kérlek bocsáss meg!” Legközelebb, egy hasonló szituációban viszont ugyanilyen módon reagálunk. A folytonos megbánás azonban egyáltalán nem segít.

A probléma az, hogy nem vagyunk tudatában a negativitás kezdetének. Mélyről, a tudatalatti szintjéről indul, s mire eléri a tudatos szintet olyan erőre tesz szert, hogy felülkerekedik rajtunk, és ekkor már nem vagyunk képesek csupán szemlélni.

Mondjuk alkalmazok egy személyi titkárt, hogy bármikor, ha jön a harag, figyelmeztessen: „Uram, figyeljen, jön a harag!” Mivel nem tudhatom, mikor jön a harag, három titkárt kell felvennem három műszakra, akik 24 órán át dolgoznak. Mondjuk megtehetem, és jön a harag. Amint a titkár mondja, hogy „Uram, figyeljen, jön a harag!” Az első dolgom az lesz, hogy nyakon vágom: „Te bolond, azért fizetlek, hogy kioktass engem?” Elkap a düh és semmilyen jó tanács nem segít.

Tegyük fel, hogy a bölcsesség kerekedik felül és nem sózok oda neki. Helyette azt mondom: köszönöm szépen. Most ugye le kell ülnöm és figyelni a haragot. Lehetséges ez? Amint behunyjuk a szemünket és elkezdjük szemlélni a haragot, azonnal a harag tárgya jelenik meg a tudatunkban, a személy vagy az incidens, ami miatt dühösek lettünk. Ekkor viszont nem a haragot vizsgáljuk, hanem valójában a külső érzelmi ingereket figyeljük. Ez csak tovább fokozza haragunkat. Ez nem megoldás. Nagyon nehéz valamilyen absztrakt negativitás, érzelem vizsgálata az azokat létrehozó külső tényezőktől elkülönítve.

Mégis valaki, aki elérte a végső igazságot, megtalálta az igazi megoldást. Felismerte, hogy amikor valamilyen szennyeződés jelenik meg a tudatban, egyidejűleg két dolog történik a fizikai szinten. Az egyik az, hogy légzésünk elveszíti normális ritmusát. Erősebben kezdünk lélegezni, amikor negativitás jelenik meg a tudatunkban. Ezt mi is könnyen megfigyelhetjük. Finomabb szinten pedig biokémiai reakciók zajlanak, amik testi érzetekben nyilvánulnak meg. Minden tudati szennyeződés valamilyen érzetet hoz létre testünk valamelyik részén.

Ez jó gyakorlati megoldást jelent. Egy átlag-ember nem képes absztrakt tudati szennyeződéseket, absztrakt félelmet, haragot, vagy szenvedélyt megfigyelni. De megfelelő tréninggel nagyon könnyen megfigyelhetjük a légzést és a testi érzeteket, mind a kettő közvetlenül kapcsolódik a tudati szennyeződésekhez.

A légzés és az érzetek két módon segítenek. Először is ők lesznek a személyi titkáraink. Amint a szennyeződés felbukkan a tudatban, légzésünk szabálytalan lesz és jelzi nekünk: figyelj, most valami rossz történik! A légzést nem tudjuk megütni; el kell, hogy fogadjam a figyelmeztetést. Hasonlóan az érzetek is azt mutatják, valami baj van. S miután megkaptuk a figyelmeztetést, elkezdhetjük figyelni a légzést és a testi érzeteket, s hamarosan észrevesszük, hogy a negativitás megszűnt.

Ez a test-tudat jelenség olyan, mint egy érem két oldala. Az egyik oldalán a tudatban megjelenő a gondolatok és érzelmek, a másik oldalán pedig a légzés és a testérzetek vannak. A megjelenő gondolatok vagy érzelmek, tudati szennyeződések azonnal megnyilvánulnak légzésünkben és a testi érzetekben. Így a légzést és a testérzeteket figyelve ténylegesen a tudati szennyeződést vizsgáljuk. Így ahelyett, hogy elfutnánk a probléma elől, szembenézünk a realitással, annak teljes valóságában. Ennek eredményeként azt tapasztaljuk, hogy a szennyeződés veszít erejéből; nem képes már felülkerekedni rajtunk, mint korábban. Ha kitartóan figyelünk, a szennyeződés végül is teljesen eltűnik, és egy békés és boldog életet kezdünk, olyan életet, amelyet egyre kevesebb negativitás terhel.

Ily módon az ön-vizsgálat technikája a valóság két, külső és belső aspektusát mutatja meg nekünk. Korábban mindig csak kifelé néztünk, de hiányzott a belső igazság. Mindig kívül kerestük szenvedésünk okát. Mindig mást hibáztattunk és megpróbáltuk megváltoztatni a külső világot. A belső valósággal kapcsolatos tudatlanságunkban, soha nem értettük meg, hogy a szenvedés oka belül van, a kellemes és kellemetlen érzetekkel szembeni vak reakcióinkban.

Most viszont gyakorlással láthatjuk az érem másik oldalát is. Tudatában lehetünk a légzésünknek és annak is, ami belül történik. Bármi legyen is ez, megtanuljuk, hogy lelki egyen- súlyunk elvesztése nélkül csupán megfigyeljük. Nem reagálunk többet és nem sokszorozzuk meg a szenvedésünket, hanem engedjük a szennyeződés megnyilvánulását és eltűnését.

Minél többet gyakoroljuk ezt a technikát, annál gyorsabban tünik el a negativitás. Tudatunk kitisztul, megszabadul a szeny- nyeződésektől. A tiszta tudat pedig mindig tele van önzetlen szeretettel mindenki iránt; mások gyengeségei és szenvedései iránti együttérzéssel; mások sikere és boldogsága iránti örömmel; felülemelkedett egykedvűséggel minden helyzetben.

Amikor valaki eljut erre a szintre, akkor a teljes életvitele megváltozik. Többé már nem lehetséges, hogy olyat mondjon vagy cselekedjen, ami mások békéjét és boldogságát zavarja. Ehelyett a kiegyensúlyozott tudat nemcsak önmagában válik békéssé, hanem másokat is segít azzá lenni. Az ilyen ember körüli légkört a béke és harmónia járja át, és ez hatással lesz más emberekre is, segít más embereknek is.

Ha megtanuljuk, hogyan maradjunk kiegyensúlyozottak bármit tapasztaljunk a bensőnkben, képesek leszünk függetlenedni minden külső szituáció hatásától. De ez a függetlenség nem menekülés a világ problémái elől, vagy érzéketlenség azokkal szemben. A Vipassana gyakorló sokkal érzékenyebbé válik mások szenvedése iránt, és a tőle telhető legjobbat teszi, hogy segítsen enyhíteni mások szenvedését – minden ingerültségtől mentesen, szeretettel, odaadással és közömbösséggel teli tudattal. Megtanulja a felülemelkedett egykedvűséget – azt, hogy hogyan legyen teljesen elkötelezett, maximálisan segítőkész, miközben fenntartja tudata kiegyensúlyozottságát. Ily módon maga is békés és boldog marad, miközben azon munkálkodik, hogy másokat is békéssé és boldoggá tegyen.

Ez az, amit a Buddha tanított: ez az élet művészete. Ő soha nem hozott létre, nem tanított semmilyen vallást vagy „izmus”-t. Soha nem buzdította követőit, valamiféle szertartás vagy rituálé, vak vagy üres formalitás gyakorlására. Azt tanította, hogy a belső valóság megfigyelésével szemléljük a világot úgy, ahogy van. Tudatlanságunkban viszont reagálunk a dolgokra, ami káros ránk és másokra. Miután felébred bennünk a bölcsesség, és úgy szemléljük a dolgokat, ahogy azok valójában vannak ez a vak reakció megszűnik. Amikor abbahagyjuk a vak reakciót képesek leszünk egy kiegyensúlyozott és nyugodt tudat által vezérelt cselekvésre. Az ilyen cselekvés csak pozitív, kreatív, magunkat és másokat segítő lehet.

Mégis mi szükséges a bölcsek által tanácsolt “ ismerd meg önmagad” megvalósításához. Ismernünk kell önmagunkat nem csupán intellektuálisan az ideák és elméletek birodalmában, és nem pusztán a hit és érzelmek szintjén, egyszerűen elfogadva, amit hallottunk vagy olvastunk. Az ilyen tudás nem elegendő. Az igazságot a valóság szintjén kell megismernünk. Ezen test-tudat jelenség valóságát kell közvetlenül megtapasztalnunk. Egyedül ez lesz segítségünkre abban, hogy megszabaduljunk a a szenvedéstől.

Belső valóságunk ezen, közvetlen megtapasztalását, az önvizsgálat ezen technikáját hívják Vipassana meditációnak. Buddha idejében az ősi indiai nyelven a passana szó azt jelentette: “nyitott szemmel látni”. A Vipassana jelentése viszont, úgy figyelni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak, nem pedig amilyennek látszanak. Addig kell elmélyednünk a látszólagos valóságban, amíg el nem jutunk a tudati és testi struktúránk végső igazságához. Amikor ezt megtapasztaljuk, többé már nem reagálunk vakon, fokozatosan megszabadulunk a régen lerakódott szennyeződésektől, és nem hozunk létre újakat. Megszabadulunk a szenvedéstől és boldogok leszünk.

A Vipassana tanfolyamon adott képzés három lépcsőből áll. Az első, hogy tartózkodni kell minden, mások békéjét és harmóniáját zavaró szóbeli és fizikai cselekedettől. Nem szabadulhatunk meg a tudati szennyeződésektől, amíg olyan dolgokat cselekszünk a test és beszéd szintjén, melyek megsokszorozzák ezeket a szennyeződéseket. Ezért a gyakorlás elengedhetetlen első lépése egy erkölcsi kódex betartása. Az ember vállalja, hogy nem öl, nem lop, nem folytat helytelen szexuális magatartást, nem hazudik és nem használ mérgező anyagokat. Ezektől a cselekedetektől való tartózkodással elősegítjük tudatunk lecsendesítését.

A következő lépés egy konkrét dologra, mégpedig a légzésre való összpontosítás által, a féktelen tudat feletti, bizonyos uralom kifejlesztése. A figyelmet minél hosszabb időn keresztül a légzésre kell összpontosítani. Ez nem légző-gyakorlat, nem szabad a légzést szabályozni, hanem úgy kell megfigyelni a légzést, ahogyan az éppen történik: ahogy a levegő beáramlik és ahogy kiáramlik. Ily módon a tudat, tovább csendesedik. Egyidejűleg élesebbé és koncentráltabbá válik, alkalmasabbá a belső munka elvégzésére.

Ez a két első lépés, a morális élet és a tudat kontrollja önmagukban is nagyon szükségesek és hasznosak, ugyanakkor ön-elfojtáshoz vezetnek, amennyiben nem tesszük meg a harmadik lépést: a tudat megtisztítását a szennyeződésektől a saját természetünkben való elmélyedés útján. Ez a Vipassana: a saját belső valóság megtapasztalása a folytonosan változó test-tudat kapcsolat testérzetekben megnyilvánuló, rendszeres és elfogulatlan megfigyelésének segítségével. Ez a Buddha tanításának a csúcsa: öntisztítás önmegfigyelés segítségével.

Ezt mindenki gyakorolhatja. Mindenki szembesül a szenvedés problémájával. Az egyetemes probléma pedig egyetemes gyógymódot igényel. Amikor valaki a haragtól szenved, az nem buddhista harag, hindu harag vagy keresztény harag. A harag az harag. Amikor pedig valaki a harag következtében zaklatott lesz az nem keresztény, hindu, vagy buddhista zaklatottság. A betegség egyetemes. A gyógymód is az kell, hogy legyen.

A Vipassana ilyen gyógymód. Senki sem fogja a mások békéjét és harmóniáját tiszteletben tartó erkölcsi kódexet kifogásolni. Senki sem fogja kifogásolni a tudat fölötti ellenőrzés kifejleszté- sét. Senki sem fogja kifogásolni a belsőnkbe való betekintés kifejlesztését, ami lehetővé teszi a tudat negativitásaitól való megszabadulást. A Vipassana univerzális ösvény.

A belső igazság megfigyelése által a valóságot úgy figyeljük meg ahogy az valójában van. A gyakorlás során az ember megszabadítja magát a szenvedéstől és a mentális tisztátalanságoktól. A durva, külső, látható igazságtól befelé hatolva a test és tudat végső igazsága felé. Majd ezt is meghaladva megtapasztaljuk a testen és tudaton, időn és téren, valamint a feltételekhez kötöttség viszonylagosságán túli igazságot: a minden szennyeződéstől, minden tisztátalanságtól, minden szenvedéstől való teljes megszabadulás igazságát. Bármilyen nevet is adunk ennek a végső igazságnak, nem számít; ez a végső cél mindenki számára.

Tapasztalja meg mindenki ezt a végső igazságot! Szabaduljon meg minden ember a szenvedéstől! Élvezze mindenki az igazi békét, az igazi harmóniát, az igazi boldogságot!

LEGYEN MINDEN LÉNY BOLDOG!